02. don't wanna go

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket, melyeket tőletek kaptam. A nyolc pipát a 'Tetszik' gombra, egyet a 'Nem tetszik'- re - örülnék ha az utóbbi azt is megmondaná min kellene javítanom :) - az öt kommentárt és a kilenc rendszeres olvasót. Nagyon hálás vagyok értük! Köszönöm szépen!
Ebben a részben már több minden kiderül a történet folytatásáról. Remélem most is kapok majd sok- sok visszajelzést.:)
Ui.: Nézzetek be a másik három leányzóval közös BLOGunkba.

Chanel

2012. február 19.; London, UK

Az ébresztőórám hangja belehasít a csendbe. Kiizzadva, megrémülve pattanok fel az ágyamból. Óvatosan körbenézek, de rájövök nincs senki a szobámban, sem a lakásomban. Nem tudom miért félek annyira, hogy valaki betör hozzám. Ez már kiskorom óta bennem van, míg a szüleimmel éltem addig úgy gondoltam majd Apa megvéd, de mióta elköltöztem és már Harry sincs minden apró zajtól megijedek. Ez a zaj most az ébresztőórám. Talán kissé paranoiás vagyok sok mindennel kapcsolatban, talán már üldözési mániám is van, mint egy nyomoroncnak valamelyik elcsépelt, romantikus drámából. Nem vagyok én sem szánalmas, sem romantikus, sem szerencsétlen és még sorolhatnám a Bella Swan féle szürke kisegerek tulajdonságait. Isten ments, hogy olyan legyek, mint azok!
Szétesve, kialvatlanul sétálok oda a fürdőszoba tükrömhöz. Ujjaim végighúzom a szemem alatti karikákon és az újabban kikerekedett arcomra. Híztam. Megint híztam. Utálok a tükörbe nézni, mert már kinézetre sem ugyanaz a lány néz vissza rám, mint ezelőtt. Régen vékony voltam és végtelenül mosolygós, ma már nem sorolnám magam sem a vékony, sem a mosolygós kategóriába. Megváltoztam és erősebb lettem, de hiába mindez ha hiányzik a régi valóm. Sokkal boldogabb voltam egy, illetve két évvel ezelőtt. Ez nem én vagyok, ez a lány, aki most a tükörből pásztázza az arcomat egy rosszul sikerült klónom, nem én vagyok.

Már nincsen senki, akinek tetszeni akarok, így semmit sem viszek túlzásba. Alig viszek fel egy kis sminket, csak éppen annyit, hogy látszódjon van rajtam. A pizsamám - amely még mindig Harry egyik régi, kinyűtt pólója és egy saját elhasználódott rövidnadrág - gyorsan vetem le és dobom be a szennyesbe. Egy farmert és egy fekete, bő szabású farmert kapok fel, mely eltakarja az alakomat. Ez az Hanna, tehát megkezdődött a rejtőzködő életmód! Pedig tegnap még az volt a tervem, hogy jól fogok kinézni a paparazzik előtt. Hát ez majdnem össze is jött..

Lihegve rohanok be a BBC stúdiójába. Úgy töröm be az épület ajtaját, mint valami eszeveszett bank rabló, akinek a pénzen kívül semmi sem fontos. A falon csüngő órára pillantok, a Nick Grimshaw- val közös műsorunk már javában tart. Tíz perc maradt az adásból. Még sosem voltam ilyen felelőtlen, már nem éri meg bemenni, mert mire bemutatkozok pont vége van. A mai napom nem lesz valami fényes, előre látom. Nem akarom, hogy vége legyen az adásnak, mert biztosan hatalmas bajban vagyok. Hogy lehetek ennyire felelőtlen? És hogy a francba nem jókor szólt az ébresztőórám? Ez számomra kész rejtély.
Halkan kopogtatok a lábammal a hallban lévő kanapén ülve. Kezeim hanyagul lógnak le a lábamon a föld irányába, míg én azt az ajtót figyelem, ahonnan Nicknek ki kell jönnie. Percek telnek el így, majd nyitódik az ajtó. Grimmy mosolyogva magyaráz az interjú alanynak, aki ezúttal Emeli Sandé volt. Ott állnak még pár másodpercig és beszélgetnek, majd Emeli bólint és elmegy, mialatt Nick felém indul. A szívem a torkomban dobog, ahogy lefagy a mosoly az arcáról és megáll előttem, de nem szól egy szót sem. A közös irodánk felé bök és én egy szó nélkül követem Őt, ahogy bemegy az említett helységbe.
- Hanna hogy képzelted ezt? - tör ki belőle az első mondat. Hangneme nem olyan félelmetes, mint fejben elképzeltem, de még sosem láttam ezelőtt dühösnek Grimmy- t, így ettől is felettébb megijedek. - Soha, de soha nem késtél még két percnél többet! Mindig pontos voltál, erre most meg lekésed az egész műsort! Improvizálnom kellett a szövegeidnél! Tudod milyen megalázó volt ez nekem? Benyögtem, hogy oposszum élő adásban! Ez nagyon rossz fényt vett ránk, Hanna - arcom a földet kémleli, nem merek felnézni rá. Túl félelmetes ez nekem, inkább felkészülök a legrosszabbra. - Elhiszem, hogy most magad alatt vagy akármennyire is erősnek mutatod magad, de ez így nem mehet tovább. Szedd össze magad! Ha nem rólad lenne szó már az ajtón kívül lennél, de túl jó munkaerő vagy - lassan fújja ki a tüdejében felgyülemlett levegőt, úgy tűnik megbocsájtott, vagy valami ehhez hasonló. - Még egyszer ilyen ne legyen!
- Úristen, köszönöm! - arcomra egy hatalmas mosoly rajzolódik ki és mindenféle gondolkozás nélkül főnököm, Nick Grimshaw nyakába ugrom.
- Héj, szállj le rólam, mert még nem fejeztem be - óvatosan szedi le kezeimet a nyaka körüli részről. Figyelmesen hallgatom mit szeretne mondani. - Akármi is történt ma reggel azt szeretném ha elkísérnél az egyik zenekar európai turnéjára. Élőben fogjuk közvetíteni a koncerteket, interjúkat készítünk velük és még minden mást, amire szüksége lesz a közönségnek.
- Szívesen elmegyek veled - mosolygok rá Nick- re. Így belegondolva nagyon jó fej velem, elkésem és egy hatalmas lehetőséget kínál fel nekem. Ez egyszerűen hihetetlen!
- A turné csak jövő januárban kezdődik és eltart egészen novemberig. Remélem időközben sem fogod meggondolni magad.
- Ugyan miért gondolnám meg magam? Ez egy hatalmas lehetőség a karrieremben, Nick! - mosolygok, mint egy állat és egyszerűen nem bírom abbahagyni.
- Te tudod - óvatosan mosolyog rám, majd leül az íróasztala mögött lévő székbe. Kezdődhet a munka. Miután vége a napi reggeli műsornak általában megírjuk a következő napi szövegét. Nekünk nem dolgoznak szövegírók, mint más helyeken, mert Grimmy szerint sokkal több nézőt vonzz magához a show ha saját magunk találjuk ki azt, hogy mit szeretnénk mondani. Az emberek szeretik a kreatív egyedeket. - Na akkor először a One Direction jövő évi turnéja lesz a terítéken. Minden nap másik fiú jön be reggel és mindenkivel külön készítünk egy kis interjút. Holnap Liammel kezdünk, holnapután Niall, majd Louis, Harry és Zayn.
- Turnéznak? De jó legalább nem lesz a nyakamon Harry, mondjuk jövőre mi is távol leszünk - mosolygok őszintén, majd az a mosoly rögtön le is fagy a számról. - Te nagyon- nagyon- nagyon jóban vagy Harryvel..
- Igen, és?
- A One Direction turnéjára akarsz elrángatni! Valamit kitaláltatok ellenem? Én nem megyek, nem akarok menni - pattanok fel a helyemről és gyorsan kézbe veszem a táskám, majd rohanok is ki a BBC stúdiójából. Hát ez nem az én napom az már biztos. Nick teljesen be fog rágni rám, de már nem érdekel. Holnapra összeszedem magam és visszamondom a turné meghívást hivatalosan is.
- Hanna, gyere vissza! - nem figyelek Nick- re, rohanok tovább.
Mikor magam alatt vagyok és nem tudom mit tegyek egy valaki van, aki fel tud vidítani, az a valaki, pedig nem más, mint Beverly, a legjobb barátnőm. Kiskorunk óta ismerjük egymást és mindenben kiálltunk egymás mellett. Az emlékeim jó 80%- a hozzáköthető, amit nem bánok, mert Ő az egyetlen ember, akiben még soha életemben nem csalódtam. Mondjuk rengetegszer az őrületbe kerget és csak a szemem forgatom, de ez egyáltalán nem számít. Pont ez teszi változatossá a kapcsolatunkat, hogy nem mindenben értünk egyet. Más a meglátásunk a dolgokról, ami kiegészít minket.
Halkan dobom le a cipőmet a bejárati ajtónál és úgy néz ki Bev nem vesz észre engem. A nappaliból apró zajt hallok, a TV- ből valami nyálas szappanopera hangja töri meg a csendet.
- Oh, Esmeralda, sosem hagynám, hogy Don Huan szétválasszon minket!
- Oh, Beverly, minden egyes percben nagyobb láng gyúl fel a szívemben, mikor rád pillantok, vagy csak rád gondolok. Ez már nem emberi, amit irántad érzek, de az a fránya Hector mindent megtesz azért, hogy megöljön engem és az övé legyél! - hangom megemelem és az említett leányzó egyből felém kapja a fejét. Nevetve közeledik felém és szorosan átölel.
- Hát te nem vagy semmi - még mindig nevet, szeme alatt a bőr nevetőráncokban gyűrődik össze. Tudtam ha idejövök el fogom felejteni a problémáimat, hiszen csak be kellett lépnem az ajtón!
- Hidd el te sem. Ez amúgy az a sorozat, amit tavaly októberben kezdtél el nézni? - kérdezem most már én is nevetve, mire Beverly aprót bólint.
- Már alig várom, hogy megtudjam ki ölte meg Rosalindát és az apró Rubit! - mosolyogva indul el a kanapé felé és újból belemerül a sorozatba, melynek szerintem semmi értelme, sőt kifejezetten untat. Kín keserves tíz perc után végre felszólal valami borzalmas spanyol zene, ami a rész végét jelenti. Diadalittas mosoly terül szét az arcomon, mire Bev felém pillant. - Na mi járatban? Azt hittem délig bent vagy a stúdióban, még csak tizenegy óra van.
- Igen, de lekéstem reggel a műsort, amiről valószínűleg fogalmad sincs, mert te még héttől kilencig alszol, majd összevesztem Nick- kel, aztán meg kibékültünk, adott egy jó lehetőséget nekem, de visszautasítottam, mert nekem semmi kedvem bárhová is menni Harryvel.
- Szóval összevesztél Nick- kel, de nem akarsz Harry- vel menni, mert kaptál egy jó lehetőséget? Tessék? - összezavarodottan néz rám. Szemöldökeit összehúzza és figyelmesen kémleli az arcom. Tehát, ma még magyarázni sem tudok, vagy csak Beverly lett hirtelen ilyen szőke.
- A lehetőség azaz, hogy van egy turné, ahol élő közvetítéseket készítünk Grimmyvel meg interjúkat a zenekarral meg még mit tudom én, hogy miket, de nem akarok menni, mert a turné pár hónapos és ráadásul az ominózus zenekarról van szó, kiknek nevét szánkra nem vesszük. Tehát tudjuk kikről van szó és tudjuk ki az nem Voldemort - magyarázom el egy szuszra a dolgokat, mire Beverly hümmög egyet.
- Szerintem el kellene menned, elkísérlek, távol tartom tőled a hímringyót és minden tökéletes lesz - ölel meg legjobb barátnőm, mire én kibújok az öleléséből. - Most meg mi van?
- Lelkiekben felkészülök a turnéra, de csak miattad, viszont ha nem jöhetsz én nem mozdulok Londonból.
- Ha nem mehetek bemászok a turnébusz hátuljába, vagy beöltözöm és én leszek a sofőr - Bev ezer wattos mosolyt villant felém.
Hát legyen. Európa vigyázz Hanna Miller és Beverly Winter bevetésre kész!