01. try to be happy

Hello mindenkinek!

Sokat bajlódtam azzal mi legyen a prológusban hogyan kellene beharangozni az egészet míg végül úgy döntöttem nem írok prológust inkább egy első részt, amiből megtudhattok egy- két dolgot a főszereplő lányról és életéről, hogy mi miért történt. Remélem megfog majd titeket egy kicsit a történet és olvasóimmá váltok! Egy kis visszajelzés nagyon jól esne egy- két komment és pipa csakhogy tudjam min kellene javítanom, miben kellene fejlődnöm és mi tetszik a történetben. Jó olvasást!

Chanel

2012. február 18.; London, UK

 A Hanna Miller nem éppen egy átlagos angol név. Persze az, de az eredete egészen a magyar gyökereimig rángat vissza. Egészen nagyapámig, Ő még Magyarországon született, de mikor megismerte nagyanyámat Londonban ide költözött és többé nem tért vissza hazájába, ahogyan apukám sem és én sem. Néha elgondolkozom azon, hogy talán jó lenne megismerni az ottani rokonaimat, de még a nyelvet sem beszélem és ez így nem lenne túl jó móka. Még akkor sem ha Ők profi szinten beszélik az angolt, nem ismerem a rokonaim, számomra idegenek és nem is érzek különösebb vonzást az ország iránt. Talán egyszer majd ellátogatok oda, de nem tervezem ezt a közel jövőben.
 Az irodámba érve rögtön a mai újság akad a kezembe, a címlapra nézve ugyanaz vár, mint tegnap, tegnap előtt és azelőtt csak más ruhába bujtatva, más képekkel, más íróval. Miért kell ezt az ügyet ennyire felfújni? Már több, mint egy hónapja történt! Volt rá 35 napja a médiának, hogy elfelejtse az egészet, de még a mai napon, a szakításunk után hetekkel is ez a címlap sztori, ennek semmi értelme. Hagyjanak már élni!
 Egyszerűen nem tudom elolvasni még egyszer ugyanazt, mert előtörnek az emlékek. Az érintése, az ölelése, a csókja.. Nem, nem, nem és nem. Ki kell vernem Őt a fejemből, el kell felejtenem Őt vagy csak megpróbálni boldognak tűnni az emberek előtt, hogy végre hagyjanak minket békén. Ha azt hiszik túl léptem rajta nem lesz több ilyen cikk és visszatérhetek a normális kerékvágásba. Annyira örülnék neki ha reggelente, mikor bejövök a munkahelyemre, ami a BBC stúdiója, nem várna száz meg egy paparazzi csak azért, hogy az arcvonásaimat lefotózzák és életem legszörnyűbb képével a címlapra kerüljek. Ilyen nem lehet még egyszer, egy műmosolyt kell az arcomra erőltetnem és a képükbe vigyorognom. Azt kell sugallnom, hogy túl léptem Harryn, többé már nem kell nekem. Talán kellene nekem egy barát, akivel elfelejthetem Őt, de az eléggé szánalmas viselkedési forma ha azért csinálom, hogy féltékennyé tegyem, hiába szeretném Őt visszakapni, de nekem nem kell olyan barát, aki nem értékel engem és nem tudok benne megbízni. Ha engem valaki egyszer megcsalt onnan nincs visszaút és Harry pont ezt tette velem. De ezért tett harcossá, amit magamra is varrattam, hogy soha ne felejtsem el. Többé sebezhetetlen vagyok, egy falat húztam magam köré, amivel mindenkit eltaszítok magamtól, de legalább nem ér több fájdalom és a munkámra koncentrálhatok.
 A munkám, ahova Harry juttatott be még anno mikor összejöttünk. Nagyon hálás voltam és vagyok neki ezért mind a mai napig, mert ez valami álom, hogy a BBC stúdiójában róhatom minden napjaimat. Nick Grimshaw- val vezethetem a reggeli műsort, amit egyszerűen imádok! Azt csinálom, amit mindig is szerettem volna és ez így pont tökéletes lenne ha boldog is lennék, de legalább ez a kis munka elveszi a figyelmemet a magánéletemről.
 A gondolataim tengeréből az irodám ajtajának a nyitódása zökkent ki. Igen, irodám, ahol a másnap reggeli műsort beszéljük át Nickkel, aki jó szokásához híven a mai napon is elkésik. Gyorsan kapom fel a fejem a halk zajra, mert reménykedem Grimmy fog rajta belépni, de nem. Gertrude az, az asszisztensünk, akivel már a kezdetekben sem voltam jóban hát még azután, mikor kiderült, hogy Harry vele csalt meg. Teljesen különbözünk Gertrude- dal, Ő magas szőke hajú, modell alkat és szépségre sem az utolsó a sorban. Én pedig pont a szöges ellentéte vagyok. Ilyen az élet, nem nézhet ki mindenki mesésen.
- Miss Miller, Mr Styles kereste Önt tegnap előtt, de mondtam, hogy már hazament. Ezt a kis dobozt hozta Magának, de így nem tudta átadni - a szőke hajú lány lassan lépkedve tart felém és elhelyezi az íróasztalra elém az ezüst színű körülbelül összehajtogatott papír zsebkendő nagyságú dobozt. Egy rövid felirat szerepel rajta. Bocsáss meg Hanna. Nem nyúlok hozzá, szúrósan nézem az előttem állú lányt.
- Nem mondtam, hogy bejöhet és nem is kopogott az ajtón csakúgy benyitott. Ez taplóság - nem mondok semmit Harryre vagy a dobozra. Ránéztem és kész, tudomásul vettem, hogy itt járt és hozott valamit, ami nem érdekel.
- Sajnálom, de muszáj volt odaadnom magának, mert kissé izgatott vagyok mi lehet benne. Nem akartam kinyitni, mert az illetlenség.
- Szóval illetlenség kibontani egy dobozt, de nem illetlenség olyan fiúval dugni, akinek barátnője van. Mi ez a logika Gertrude? - tekintetem szúrós és villámokat szór. Felállok a székemből és a dobozka után nyúlok, amit egyenesen a kukába dobok, majd a fiókomhoz lépek, amiből egy fehér, csipkés tangát emelek ki. - Ha legközelebb jön Harry kérlek ne az irodámban csináljátok, felfordul tőletek a gyomrom. Mellesleg nyugodtan mondd meg neki szex közben, hogy az ajándéka a kukában landolt, nem hiszem, hogy túlságosan érdekelné- húzom meg a vállam és odadobom a bugyit az asszisztensem irányéba, de nem sikerül elkapnia. - Még egy ilyen és munkanélküli lesz és nem érdekel mit mondd Nick, hogy maga jó munkaerő.
Gertrude köpni- nyelni nem tud, lehajol a fehérneműjéért és felveszi a földről. Hajolás közben kidomborítja a fenekét, mintha lenne egy hím nemű egyed a háta mögött, aki mindjárt rácuppanhat.
- Távozhat - a hangom rezzenéstelen és így tényleg igazi harcosnak tűnök. Gertrude aprót bólint és kilép az ajtón, ahogy hallom, hogy az említett nyílászáró zárja kattan visszaülök a székembe. Fejemet megtámasztom a kezeimmel és szabadjára engedem a könnyeim. Kész, vége, többé Harry nem az életem része akármennyire is vágyakozom utána, ellent kell állnom a kísértésnek, mert ha bocsánatot kérni jött és lefeküdt az asszisztensemmel nem akar engem. Csak újra a prédájává akar tenni. Akármennyire is harcosnak mondom magam még mindig sebezhető vagyok és ezen egy szakítás nem fog változtatni, pedig szeretném, de ettől függetlenül a falat még felhúzhatom magam köré és minden egyes közeledő embert távol tarthatok magamtól.